Harci cselekmények

Mint a csata egyik legfontosabb cselekvési fajtája - a varázslás mellett -, a harci cselekmények különböző fajtákra bonthatók, amelyek a következők:

• Közelharc akár fegyverrel, akár anélkül: az ellenfelek közvetlenül elérik egymást. Ekkor a mozgásukat korlátozza az ellenfél. Ha az egyikük úgy mozdul el, hogy nem kerül ki az ellenfele által fenyegetett zónából, az nem jár negatív következményekkel (például megkerüli). Ha viszont kilép az ellenfele által veszélyeztetett zónából, az ellenfele a fegyverével külön támadás nélkül eltalálja és sebzi.
• Dobófegyver használata: az egyik szereplő valamit hozzávág az ellenfélhez. Mivel ez távolsági harc, az ellenfelek nem állnak egymás fenyegetett zónájában, ez a támadási forma nem akadályozza az ellenfelet a mozgásban.
• Lőfegyver használata: távolsági harc, amelynek során a szereplő egy fegyverből kilő valamilyen töltényt (pl. nyílvasszőt) az ellenfélre. Ez sem akadályozza az ellenfelet a mozgásban.

A fentiekben említett fenyegetési zóna a karakterrel szomszédos azon mezőket jelenti, amelyen levő ellenfelet az éppen nála levő közelharci fegyverrel meg tud támadni. Ez normál esetben ténylegesen a szomszédos mezőket jelenti, de egyes lények illetve egyes fegyverek estén ennél távolabbi mezőt is jelenthet. Emiatt előfordulhat, hogy két ellenfél nincs egymással kölcsönösen közelharcban, mert bár az egyikük a másik fenyegetési zónájában áll, ő azonban nem tudja az ellenfelé közelharcban elérni. Ekkor az, aki nem áll az ellenfele fenyegetési zónájában, szabadon cselekedhet.

Mindhárom támadási fajta esetén több szakaszból áll maga a cselekvés, ezeket az alábbi pontok ismertetik.

Közelharc

Közelharc esetén két szakaszra kell bontani a támadást: előkészítő és befejező szakaszra. Az előkészítő szakasz indulásakor, azaz a cselekmény kezdő szegmensében kell a támadásdobással eldönteni, hogy sikeres lesz-e a támadás. Amennyiben sikeres a támadás, a sebzés az előkészítő szakasz utolsó szegmensében történik, amelyet követően a befejező szakasz zárja le a támadást. Magyarra fordítva: először támadásra lendül a fegyver (vagy a kéz), majd amikor lecsap a támadás nagyjából közepén, akkor történik a sebzés, amely után a fegyver még tovább mozog, amíg visszatér az alaphelyzetbe, ehhez kell a befejező rész. A pontos időigényt a fegyverek leírása tartalmazza.

Dobófegyver használata

Ebben az esetben a fegyver kézbevétele az első szakasz, ezt követi a lendítés, amelynek végén kell a támadásdobással a sikerességet megállapítani. Végül az utolsó szakasz a fegyver repülése a célbaérésig, amelyet a távolság is meghatároz. Ennek végén történik a sebzés. A támadó szemszögéből az utolsó szakasz már nem számít, azaz számára már a lendítési szakasszal vége a cselekménynek és kezdheti az új cselekvést, ám a harmadik szakasz végén történik csak a sebzés.

Távolsági támadás

Ilyenkor a fegyver töltése az első szakasz, a második a célzás, amelynek a végén történik a támadásdobás. Ezt követően a lövedék elhagyja a fegyvert és a távolságtól függően valamennyi szegmenst követően célbaér. Ekkor történik a sebzés. Ám a támadó szemszögéből ezalatt a harmadik fázis alatt egy másik fázis történik, ami általában néhány szegmens szokott lenni: a fegyver alaphelyzetbe hozása. Ezt követően a támadó cselekvése véget ér még akkor is, ha a lövedék még ezután ér csak célba.